Öt vizsgálóbizottságot állítana fel a Tisza: a kegyelmi botrányt, a jegybanki visszaéléseket és a közvagyon eltűnését is feltárnák
Öt országgyűlési vizsgálóbizottság felállításáról nyújtott be határozati javaslatot a Tisza Párt. A kormánypárt ezzel egyszerre nyitná meg az Orbán-korszak több legsúlyosabb, máig tisztázatlan ügyét: a kegyelmi botrányt, a gyermekvédelem rendszerszintű válságát, a végrehajtási visszaéléseket, a Magyar Nemzeti Bank körüli visszásságokat, valamint a spontán privatizáció és a közvagyon elvesztésének történetét. A javaslatokat Bujdosó Andrea frakcióvezető és Melléthei-Barna Márton nyújtotta be, hozzájuk pedig a Tisza további 48 képviselője is csatlakozott. A tervezett bizottságok tagjai nem kapnának külön díjazást a munkájukért, a jelentéseket pedig nyilvánosságra kellene hozni. A tét óriási: a Tisza intézményes, parlamenti keretek között kezdené el feltárni azokat az ügyeket, amelyek évek óta mérgezik a közbizalmat Magyarországon. A Tisza szerdán több törvény- és határozati javaslatot is benyújtott, köztük vizsgálóbizottságokra vonatkozó kezdeményezéseket is.
A Tisza öt nagy ügyben indítana parlamenti vizsgálatot
A Tisza Párt öt országgyűlési vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte. A tervezett testületek nem egy-egy elszigetelt ügyet vizsgálnának, hanem olyan rendszerszintű problémákat, amelyek az elmúlt években vagy akár évtizedekben alapjaiban rengették meg az államba vetett bizalmat.
A javaslatok alapján külön bizottság foglalkozna az elnöki kegyelmi botránnyal, külön testület vizsgálná a gyermekvédelmi rendszer válságát, egy harmadik a végrehajtási rendszer visszásságait tárná fel, egy negyedik a Magyar Nemzeti Bank korábbi működését és az MNB-alapítványok ügyeit vizsgálná, az ötödik pedig az 1988 és 2000 közötti spontán privatizáció, vagyonátmentés és közvagyonvesztés történetét dolgozná fel.
Ez a csomag egyértelmű politikai üzenet: a Tisza-kormány nemcsak kormányzati döntésekkel, hanem parlamenti vizsgálatokkal is neki akar menni azoknak az ügyeknek, amelyek az Orbán-rendszer, illetve a rendszerváltás utáni magyar állam működésének legérzékenyebb pontjaihoz vezetnek.
A kegyelmi botrány döntéshozatali láncát tárnák fel
Az egyik legfontosabb vizsgálóbizottság az elnöki kegyelmi botránnyal foglalkozna. A testület nem Kónya Endre bírósági ügyét nyitná újra, hanem azt vizsgálná, hogyan születhetett meg a köztársasági elnöki kegyelmi döntés, hogyan zajlott az igazságügyi miniszteri ellenjegyzés, és volt-e politikai, informális vagy külső közbenjárás az ügyben.
A bizottság feladata lenne annak feltárása, milyen szerepe volt a Sándor-palotának, az Igazságügyi Minisztériumnak, kormányzati és pártpolitikai háttérszereplőknek, valamint esetleges egyházi közbenjáróknak a döntéshozatali láncban. Ez azért kulcskérdés, mert a kegyelmi dosszié nyilvánosságra hozott iratai után is megválaszolatlan maradt a legfontosabb kérdés: Novák Katalin miért adott kegyelmet Kónya Endrének, ha az Igazságügyi Minisztérium szakmai előterjesztése ezt nem támogatta.
A kegyelmi ügy az Orbán-korszak egyik legnagyobb politikai botránya lett, amely végül Novák Katalin és Varga Judit bukásához is vezetett. A Tisza most azt ígéri, hogy a történet nem zárulhat le politikai lemondásokkal: ki kell deríteni, kik tudtak a döntésről, kik segítették elő, és milyen intézményi hibák tették lehetővé.
Külön vizsgálnák a gyermekvédelem válságát
A Tisza külön választaná a kegyelmi ügyet a gyermekvédelem rendszerszintű vizsgálatától. Ez fontos különbség, mert a bicskei ügy ugyan rávilágított a gyermekvédelmi rendszer súlyos problémáira, de a válság jóval mélyebb és régebbi annál, mint hogy egyetlen botrányra lehessen szűkíteni.
A gyermekvédelmi vizsgálóbizottság a szakellátásban élő több mint 21 ezer gyermek helyzetéből indulna ki. A határozati javaslat szerint vizsgálni kellene a nevelőszülői hálózat kapacitáshiányát, az intézmények alulfinanszírozottságát, a méltatlan infrastruktúrát, a szakemberhiányt és a jelzőrendszer gyenge működését.
Ez nem pusztán szakpolitikai kérdés, hanem társadalmi felelősségi ügy. Ha egy állam nem képes megvédeni a legkiszolgáltatottabb gyermekeket, akkor nem működik jól sem az intézményrendszer, sem a felügyelet, sem a politikai irányítás. A Tisza ezzel a bizottsággal azt üzenné: a gyermekvédelem nem lehet tovább elhallgatott, pénzhiányra és belső körlevelekre bízott terület.
A jegybanki alapítványok és az MNB körüli pénzmozgások is napirendre kerülnek
Az egyik legnagyobb súlyú bizottság a Magyar Nemzeti Bank korábbi működésével, az MNB-alapítványok vagyonkezelésével, az OPTIMA-csoport befektetési struktúráival, valamint az ingatlanberuházásokkal és székházfelújításokkal foglalkozna.
A javaslat szerint a vizsgálat kiindulópontját az Állami Számvevőszék 2025-ös megállapításai adnák. Ezek a szöveg alapján több százmilliárd forintnyi, jelentős részben közpénzből származó vagyon átláthatatlan kezelésére, gyenge kontrollmechanizmusokra és azonos érdekeltségi körökhöz kerülő beruházási kifizetésekre vonatkoztak.
Ez a vizsgálat azért lehet különösen érzékeny, mert a jegybanki alapítványok ügye évek óta a magyar közpénzviták egyik legsúlyosabb fejezete. A kérdés az, hogyan kerülhetett közpénz jellegű vagyon olyan struktúrákba, amelyek működését a nyilvánosság sokáig nehezen láthatta át, és kik profitálhattak a beruházásokból, ingatlanügyletekből, alapítványi döntésekből.
A végrehajtási rendszer visszaéléseit is feltárnák
A végrehajtási visszaéléseket vizsgáló bizottság azt kutatná, hogyan járultak hozzá a jelenlegi végrehajtási rendszer jogszabályi, felügyeleti, pénzügyi és intézményi hiányosságai adósságspirálokhoz, társadalmi bizalomvesztéshez és rendszerszintű visszaélések gyanújához.
A javaslat külön nevesíti a végrehajtói kinevezési rendszert, a díjazási és költségelszámolási szabályokat, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar működését, valamint az igazságügyi igazgatás és felügyelet gyakorlatát.
Ez a bizottság nem egyedi büntetőjogi felelősséget állapítana meg. A cél az lenne, hogy kiderüljön, milyen rendszerszintű okok tették lehetővé a visszásságokat. Ez különösen fontos azoknak a családoknak, adósoknak és kiszolgáltatott embereknek, akik éveken át úgy érezhették, hogy a végrehajtási rendszer nem igazságot szolgáltat, hanem gyakran még mélyebbre tolja őket az adósságspirálba.
A spontán privatizáció és a közvagyon elvesztése is vizsgálat alá kerülhet
Az ötödik vizsgálóbizottság történeti léptékű ügyet venne elő: az 1988 és 2000 közötti privatizációs és vagyonátmentési folyamatokat. Ez már túlmutat az Orbán-korszakon, és a rendszerváltás körüli magyar gazdasági átmenet egyik legvitatottabb fejezetéhez nyúlna vissza.
A bizottság vizsgálná az állami vállalatok átalakítását, a vezetői kivásárlásokat, a külföldi vegyesvállalatok létrehozását, a párt- és szakszervezeti vagyonmozgásokat, az áron aluli vagyonkiszervezéseket, az adósságok államon hagyását és az impexhálózatok szerepét.
Ez a vizsgálat politikailag azért lehet erős, mert a közvagyon elvesztése nem egyetlen kormányhoz vagy párthoz köthető vita. A rendszerváltás utáni magyar kapitalizmus egyik alapkérdése, hogy kik, milyen kapcsolatrendszeren keresztül és milyen áron jutottak hozzá állami vagyonhoz, miközben sok esetben az adósságok és a társadalmi terhek az államnál maradtak.
Hatfős bizottságok, kötelező megjelenés, nyilvános jelentések
A javaslatok szerint mindegyik vizsgálóbizottság hat képviselőből állna. A Tisza három tagot jelölne, a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk pedig egy-egy tagot küldhetne a testületekbe. Az elnököt a Tisza, az alelnököket a Fidesz és a Mi Hazánk javasolná.
A bizottságok meghallgatásokat tarthatnának, iratokat kérhetnének be, és a javaslat szerint a megkeresett személyeknek, szerveknek kötelességük lenne a kért adatokat rendelkezésre bocsátani. A meghívottaknak meg kellene jelenniük a bizottság előtt.
Különösen fontos szabály, hogy a bizottsági tagok nem kapnának külön díjazást a munkájukért. A működési költségeket az Országgyűlés költségvetéséből fedeznék, a képviselők fejenként egy-egy szakértőt vehetnének igénybe, de a szakértők sem részesülnének külön díjazásban.
A bizottságok jelentései nyilvánosak lennének, és azokat az Országgyűlés honlapján közzé kellene tenni. Ha valamelyik bizottság nem fogadná el a jelentését, akkor a jelentéstervezetet és a tagok írásos észrevételeit kellene nyilvánosságra hozni. Ez a szabály megakadályozhatná, hogy politikai vita miatt teljesen eltűnjön a nyilvánosság elől egy-egy vizsgálat eredménye.
A Tisza az elszámoltatást parlamenti pályára terelné
Az öt vizsgálóbizottság felállítása egyértelműen azt jelzi, hogy a Tisza nem kizárólag kormányzati döntésekkel és minisztériumi átvilágításokkal akarja kezelni az előző évek örökségét. A párt parlamenti keretet adna az elszámoltatásnak, ami egyszerre lehet politikailag erős és intézményileg fontos lépés.
A bizottságoknak ugyanakkor nem lesz könnyű dolguk. A kegyelmi ügyben sok szereplő hallgatott vagy csak részben beszélt. A gyermekvédelemben évtizedes alulfinanszírozottságot és intézményi hibákat kell feltárni. A jegybanki alapítványoknál bonyolult pénzügyi struktúrákat kell megérteni. A végrehajtási rendszer ügyeiben jogszabályi, felügyeleti és személyi felelősségi láncokat kell vizsgálni. A spontán privatizáció pedig olyan történeti mélységű ügy, amelyhez régi iratok, levéltári dokumentumok és politikai döntési láncok feltárása is szükséges lehet.
A Tisza számára mégis ez lehet az egyik legfontosabb politikai próbatétel. Az elszámoltatás ugyanis csak akkor lesz több kampányszónál, ha a vizsgálatok nem látványos meghallgatásokban, hanem dokumentált, nyilvános, következményekkel járó jelentésekben végződnek.
A következő kérdés: lesz-e valódi következmény?
Az öt vizsgálóbizottság terve az új politikai korszak egyik legerősebb üzenete: a Tisza kinyitná azokat az aktákat, amelyek eddig részben vagy teljesen zárva maradtak a nyilvánosság előtt. A kegyelmi botrány, a gyermekvédelem válsága, a jegybanki pénzmozgások, a végrehajtási rendszer visszásságai és a közvagyon rendszerváltás körüli elvesztése mind olyan ügyek, amelyekre a társadalom régóta választ vár.
A legfontosabb kérdés azonban nemcsak az, hogy felállnak-e a bizottságok. Hanem az, hogy a feltárás után lesz-e politikai, jogi és intézményi következmény. Lesznek-e nyilvános meghallgatások? Megjelennek-e a korábbi döntéshozók? Átadják-e az iratokat? Kiderül-e, kik és hogyan éltek vissza a közbizalommal?
Ha a Tisza végigviszi ezt a folyamatot, akkor az öt vizsgálóbizottság nem egyszerű parlamenti testület lesz, hanem az új magyar politikai korszak egyik első nagy elszámoltatási próbája.
Fotó: MTI / MTVA
Magyar News Online: A valóság, első kézből
A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.
Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.
Érdekesnek találtad? Oszd meg!
